Pizza Művek

Amikor először bejöttünk ide a megrendelővel, még csak egy gyors frissítésről volt szó: kifestünk, felrakunk pár képet és kész. Aztán egyik nap úgy léptem be, hogy a falak már ki voltak verve… Innentől villámgyorsan ki kellett találni valami ütőset, hogy minél előbb kinyithasson a hely – ráadásul minimális költségvetésből, drága anyagok nélkül.

A lokáció nagyon jó, de a tér nem volt egyszerű: kicsi, sötét és túl hosszúkás. De tudtam, hogy ebből is ki lehet hozni valamit, úgyhogy magabiztosan ugrottam bele. A konyhát nagyobbra kellett venni, hogy minden eszköz elférjen – ezzel viszont a vendégtér még jobban leszűkült.

Optikai trükkökkel dolgoztunk: nyitott, egyszerű átadópult, kibontott álmennyezet, fényáteresztő konyhafal és nagy világító panelek, "mintha plusz ablakokat nyitottunk volna". A bútorok letisztult formát kaptak, és a sok kis méretű bútor helyett hosszú padokat építettünk be, hogy szellősebb maradjon a tér. Fémfelületekkel játszottunk, hogy a finom tükröződések optikailag növeljék a helyet.

A név – Pizza Művek – adott egy extra ihletforrást. Akkoriban épp a Csepel Művekben terveztünk, építettünk filmdíszletet egy nagy amerikai produkciónak. Kihasználtam minden alkalmat, hogy bejussak a legelzártabb, legkarakteresebb sarkokba, beszélgessek a munkásokkal, figyeljem az anyagokat, formákat, hangulatot. Nehézipari gépek, fém, láncok, csövek, tégla, szikra, izzó szerszámok, biztonsági üveg, figyelmeztető jelzések és fekete-sárga biztonsági szalag. Nem akartam egy az egyben átemelni az ott látottakat, inkább benyomásként használtam, semmiképpen nem akartam a loft irányába menni. Ezt vegyítettem modernebb urbánus elemekkel, hogy a fiatalabb közegnél is jól csapódjon le.